Vers és valóság
Úgy emlékszem, eredete abba az időbe nyúlik vissza, amikor a Nagyklárától tervezett válás és az Erzsikének felajánlott házasság után csepeli barátainknál voltunk, Rosenberg Henrikéknél. 1 Most eszembe jut két költői kép ismert versekből, a Kosztolányié és Goethéé, mindkettő kovácsot, üllőt, kalapácsot emleget valahogy, ahogy én is, de a megíráskor eszembe se jutott egyik sem. 2
Jegyzetek
1 Szabó Lőrinc és felesége a Siesta Szanatóriumból, ahol öngyilkossági kísérletei után ápolták Szabó Lőrincnét, mentek pár napra Sági Márta költő és férje, Rosenberg Henrik gyógyszerész hívására Csepelre, de a látogatás elhúzódott, mivel Szabó Lőrincné spanyolnáthát kapott. Innen költöztek a Gólya utca 50. II. 34. (most Bókay utca 56.) alól a Németvölgyi út 6. (ma 16.) számú ház félemelet 2. szám alatti lakásába, amelyet eredetileg Tóth Árpádék néztek ki a maguk számára, de a költő halála után Mikes Lajos vette meg lánya, Mikes Klára számára válás esetére. Az elmaradt válás után családilag költöztek ebbe az új lakásba.
2
Kosztolányi Dezső A vad kovács c. (Számadás, 1935) verséből:
„A vad kovács, a szenvedés
sötét pöröllyel döngöl engem,
szikrázva visszanézek és
kormos dalát ővéle zengem.
Beh jó nekem, hogy nem kell élni,
csak az üllőre ráalélni,
engedni szépen, mit se tenni,
csak fájni így és várni, lenni.”
Johann Wolfgang von Goethe: Ein Anderes
„Geh’! gehorche meinen Winken,
Nutze deine jungen Tage,
Lerne zeitig klüger sein!
Auf des Glückes großer Waage
Steht die Zunge selten ein.
Du mußt steigen oder sinken,
Du mußt herrschen und gewinnen
Oder dienen und verlieren,
Leiden oder triumphieren,
Amboß oder Hammer sein.”
A Nagy-Kofta másik dala címmel Vas István fordításában:
„Élj okosan, élj, ne álmodj,
jó, ha ezt korán megérted,
íme, itt egy jótanács:
ing a nagy szerencse-mérleg,
nincsen nyugtonmaradás,
föl kell szállnod, vagy leszállnod,
nyerned kell és úrrá válnod,
vagy szolgálni, hogyha vesztesz,
döntened kell — győzz vagy reszkess,
üllő légy, vagy kalapács.”
Goethére utalt Szabó Lőrinc Pesti Naplóban közölt berlini tudósításában (Hitler, a szónok, 1939. ápr. 29.): „ember és államfő, aki minden porcikájában érzi az üllő vagy kalapács goethei parancsát”.