Vers és valóság
 |
1930. Szent István napján odahaza voltam, készültünk rá, hogy valahova a budai magaslatokra vagy talán Graf barátomhoz, 1 aki akkor a Ferenc József rakparton lakott, 2 és erkélyes lakásáról jó rálátást nyújtott a Gellért-hegyre, az esti tűzijátékot nézzük a gyerekekkel. A szerkesztőségben aznap nem volt munka. Mint utólag kiderült, Salusinszky szerkesztő 3 este 6 órától kezdve sürgetően 5 percenkint hívatott telefonon a lakásomon, akkor még nem voltam otthon, mással nem akart szóba állni. Célja az volt, hogy riadalmat keltsen, és így bizonyos mértékben előkészítsen valami rosszra. Ti. késő du. Bécsből már táviratot kapott Révész Béla zeneszerzőtől, 4 az emigránstól, aki Mikes Lajosnak régi barátja volt, hogy Mikes, aki feleségével ott vagy Bécs közelében nyaralt, 5 szívszélhűdésben percek alatt meghalt. Este 8-kor érkeztem haza. Behívatott magához, rejtélyes rossz sejtelmeket keltve, tudatosan és okosan. Bent közölte a tényeket. Pénzt adott, hogy azonnal, még az éjjel utazzam Bécsbe, és gondoskodjam a halott hazaszállíttatásáról, amit Mikesné Irma kívánt. 6 A hír teljesen váratlan volt és kétségbeejtő, nemcsak a Mikeslányokra, 7 de rám is, hiszen ez a reális gondolkodású és tapasztalt szerkesztő volt úgyszólván az egyetlen védelmünk már akkor is. 8 Hajnalban érkezhettem, szállodájában felkerestem Irmát, reggel elmentem az Alser u.-i templom kápolnájába, ahol a halottat felravatalozták, és megnéztem meztelenül a nagy fehér testet, ahogyan később a sovány Babits holttestét Budapesten. A szívét kívánságának megfelelően átszúrták. Egy számomra ismeretlen bécsi szobrász gipszmaszkot készített az arcáról, 9 az nálam van, és a jobb kezéről, azt Irma kapta. Aztán hazautaztam. Pesten Az Est temettette a Kerepesi úti temetőbe. 10 Rettentően megrendültem, soha még akkora kiszolgáltatottsági érzés nem vett erőt rajtam, mint akkor. Versemet pár nappal később írtam, Az Estben jelent meg. 11 Tiszteletből apósom iránt tettem nyitánynak a rövidesen megjelent Te meg a világ élére. Az Összes versek második kiadásában, 1943 őszén, azt hiszem, szándékos rombolást végzett a vers szövegén egy rosszakaratú nyomdai kéz, amennyiben a teljesen változatlan és körülkötözött ólomoldalból kirántott egy sort és más helyre dugta be, hogy észre ne vegyék. Így lett, helytelenül, a 3. sorból 5. sor. 12 (Hátha csak véletlen, „baleset” volt, mondja az Íródeákom.)
Jegyzetek
1 Graf Ferenc bornagykereskedő.
2 A Ferenc József rakpart a Nagycsarnoktól az Eötvös térig tartó pesti Duna-part, a mai Belgrád rakpart.
3 Salusinszky Imre (1883–1946): újságíró, szerkesztő. Tanulmányait a bp.-i egyetemen végezte. 1902-től a Magyar Szó, majd a Budapest politikai rovatvezetője. 1910-től, megindulásától Az Est szerkesztőségének tagja, előbb helyettes- majd felelős szerkesztője, 1933-tól Az Est-lapok főszerkesztője.
4 A név helyesen Reinitz Béla (1878–1943), zeneszerző, zenekritikus, a Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, 1931-ben tért haza.
5 Dersi Tamás monográfiájában özv. Mikes Lajosné közlései alapján így foglalta össze Mikes Lajos utolsó napjainak a történéseit: „1930 nyarát Mikes családja az ausztriai Strachanban tölltötte. Férj és feleség megállapodott: útban hazafelé Bécsben találkoznak, együtt töltenek néhány napot, majd indulnak vissza, Budapestre. Mikes augusztus 14-én indult. Az Erzherzog Rainer szállodában lakott, ahová 16-án , szombaton megérkezett felesége, fia és kislánya is. Vidáman, jó hangulatban töltötték a bécsi napokat. Esténkint színházba jártak, délelőtt múzeumokat látogattak. Mikes élénk volt, nyoma sem látszott rajta betegségének. Pedig bécsi útja előtt megjósolta barátainak, hogy többet nem látják élve. Reinitz Bélának azt mondta: »Az én gyermekeimet úgy nevelték, hogy ha többet nem látnak, tudják majd, hogy meghaltam... mert az embernek mindig készen kell várnia a halált.« Kedd délben a szálloda melletti vendéglőben ebédeltek Mikesék. Ebéd után a betűéhes szerkesztő a megszokás beidegzettségével nyúlt az újságokért. Felesége kérte, ne olvasson menjenek inkább sétálni. Mikes azonban ragaszkodott lapjaihoz. »Drágám – mondta – én pénteken munkába állok. Milyen szerkesztő az, aki nem tart lépést az eseményekkel.« – Három órakor visszamentek a szállodába, feketét inni. Útközben Mikes már sápadt volt, és fejfájásról, rosszullétről panaszkodott. Felmentek a szobába. Bevett egy aszpirint, de nem lett jobban. Megszédült, ledőlt a díványra és csodálkozva, halkan kérdezte: »Mi az, elájultam?« Orvost hívtak. Ekkor szólt utoljára: »Minek az orvos?« Önkívületben, mozdulatlanul feküdt. Gyors injekció után sem tért eszméletre. Néhány perc múlva még egy orvos érkezett, aki már csak a halált okozó szívbénulást állapíthatta meg.” (Dersi Tamás: A rejtélyes doktor, Szépirodalmi, Bp., 1965, 439–440.)
6 Mikes Lajosné Havas Irma, Mikes harmadik felesége. Szabó Lőrincné így emlékezett meg róla, felidézve a haláleset körülményeit is: „Irma kiváló tanár volt. Én jóban voltam mindig vele. A papa 1930-ban halt meg. Bécsbe ment a családért. Ott lett rosszul ebéd közben, s szívtrombózisban meghalt. Lóci akkor 40°-os lázban feküdt. Én nem tudtam Bécsbe menni, csak Lőrinc. Hazahozták. Csak én néztem meg. Rémes volt.” (Szabó Lőrincné visszaemlékezései = Harminchat év: Szabó Lőrinc és felesége levelezése [1921–1944], s. a. r., bev., jegyz. Kabdebó Lóránt, Magvető, Bp., 1989, 618.)
7 Szabó Lőrincné Mikes Klára (Nagyklára), Mikes Margit (Manci, 1897–1976) költőnő és féltestvérük Mikes Ilona (Ilu).
8 Szabó Lőrinc 1930. okt. 12-én Kner Imre részvétlevelére válaszolva írta „...már több mint hat hete, hogy megvan a nagy baj, és úgy látszik, megmarad örökké, vagy nagyon-nagyon sokáig. Elveszett egy erős anyagi és másféle támasz, tehermentesítés; nagyon megszaporodott az amúgy is sok gond és kényszermunka. Most már talán kezd kialakulni köröttem az a rossz, a nehéz életnek az a mértéke, amelynek állandósulására be kell rendezkedni.” (Közli Erdész Ádám: Unio mistica ipar és lélek között: Szabó Lőrinc és Kner Imre levelezése = Bárka, 2006. 1. 80.)
9 Babits Mihálynak írott 1930. aug. 28-i levelében említést tett a maszkról: „Mikesről maszkot csináltattunk, kitűnően sikerült, az arc egészen alvó jellegű, mosolygó. Ha esetleg mint Nyugatot érdekel, gyorsabban csináltatnánk róla klisírozásra alkalmas fényképet. Mindenesetre küldünk neked képet, föltéve, hogy nem irtózol az ilyesmitől. Ezt írd meg, kérlek.” (Szabó Lőrinc: Napló, levelek, cikkek, vál., s. a. r., bev., jegyz. Kabdebó Lóránt, Szépirodalmi, Bp., 1974, 200.) A maszkról lásd még A halottak c. verset (1936, Régen és Most).
10 Dersi Tamás özv. Mikes Lajosné közlései alapján így idézte fel a temetést: „Szerkesztőjének holttestét Az Est hazahozatta. A kettős érckoporsó szombaton hajnalban érkezett Budapestre. Mikes temetése 1930. augusztus 23-án délután volt a Kerepesi temetőben. Jelentős és jó embernek kijáró mélységes részvét kísérte utolsó útján. Ravatalát a magyar irodalom kiválóságai állták körül. Az idősebb mesterek nevében barátja Móricz Zsigmond búcsúztatta; az ifjú költők és írók búcsúszavát Erdélyi József tolmácsolta. Az újságíró-intézmények képviseletében Pakots József szólt. A Jókai lepellel borított koporsót gyászolók százai követték a síhoz, amely a huszadik század első harmadának egyik legjelentősebb szerkesztő és irodalom-szervező egyéniségét foglalta magába.” (Dersi: i. m., 440.) Ma délután temetik Mikes Lajost címmel cikk jelent meg a Pesti Napló aug. 23-i számában. Mikes Lajos síremlékét Mészáros László (Mészáros Márta filmrendező édesapja) készítette 1932-ben. (Ld. Szabó Lőrinc 1932. aug. 9-i, feleségének írott levelét: Harminchat év, i. m., 1989, 426.)
11 Valójában a Pesti Napló 1930. aug. 31-i számában jelent meg.
12
Az első kiadás szövege:
„Odakint Bécs morajlik, idegen
emberek, millió meg millió.
Bent csönd, és egy halott. Megmérgezett
fülem nem fogja, szemem nem hiszi
az életet, zajt, mozdulatokat:
kísértet minden túl e négy falon.”
A második kiadás romlott szövege majdnem helyes szintaktikailag, egyedül a második sor végi pont utáni kisbetű és a negyedik sor végi kettőspontot követő nagybetű utal a nyomda ördögének jelenlétére:
„Odakint Bécs morajlik, idegen
emberek, millió meg millió.
fülem nem fogja, szemem nem hiszi
az életet, zajt, mozdulatokat:
Bent csönd, és egy halott. Megmérgezett
kísértet minden túl e négy falon.”
